A héten vitatja meg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Genfben a nők elleni erőszakkal és diszkriminációval foglalkozó munkacsoport jelentését, melyben kínzásnak minősítik a magzati élet védelmét. (Ugyanarról a munkacsoportról van szó, amelynek tagjai nemrég hazánkba látogattak.)
Amellett, hogy a jelentés pozitív célokat is tartalmaz, így fellép a nőinemiszerv-csonkítás ellen, szót emel a menopauza megfelelő kezelése, és a szülés közbeni és utáni megfelelő anyai gondoskodás mellett, számos elfogadhatatlan és életellenes célt fogalmaz meg. Bár ez még csak egy jelentés, melynek kötelező jellege nincs, az aggályos részek később hivatkozási alapot teremthetnek más intézkedésekhez nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
A jelentés célja az abortusz legalizálása, illetve a gyermekek és nők szexuális és reproduktív jogokra nevelése. Ötven oldalt is megtölthetnék az aggályos részek kifejtésével, de mivel erre itt nincs lehetőség, pár dolgot emelek csak ki.
A dokumentum mindenekelőtt az abortuszra fókuszál. De nem ám úgy, hogy fölhívná a figyelmet annak testi és lelki veszélyeire, rövid és hosszú távú hatásaira. Arról sem beszél, hogy krízishelyzetben beszűkült tudatállapotba kerülünk, és kétségbeesve, gyakran a félelem által vezérelve próbálunk döntést hozni gyermekünk élete és a saját jövőnk fölött, így ekkor szorulnánk a legnagyobb segítségre és támogatásra környezetünk, és az állam részéről is.
A dokumentum az abortuszra vonatkozó összes korlátozás beszüntetését javasolja. Mire is vonatkozik ez, milyen korlátozásokat akar száműzni a jelentés az országok joggyakorlatából?
Az abortusz előtti tanácsadást, mely esélyt ad a teljesen egyedül maradt anyának arra, hogy félelmeit megossza, megvitassa valakivel, és minden szükséges információt megkapjon, hogy annak birtokában dönthessen.
A kötelező várakozási időt, amely arra szolgál, hogy ne az első pánikban döntsön az anya, hanem legyen ideje végiggondolni élete legfontosabb döntését (munkám során személyesen is megtapasztaltam ennek az időnek az ajándékait).
A harmadik fél hozzájárulását, például egy gyermek esetében a szüleiét. A jelentés célja, hogy 11-12 éves lányokon anélkül végezzenek abortuszt, hogy szüleik tudnának róla. Gondoljunk bele, milyen hatása lehet ennek a titoknak a kislányok életére.
Végül pedig abortuszok állami támogatásának korlátozását. Tehát az államok legyenek kötelesek hozzájárulni a minden korlátozást nélkülöző abortuszok pénzbeli támogatásához is. Ha pedig egy állam netalán a magzati élet védelmét is meg szeretné jeleníteni joggyakorlatában, az a jelentés szerint kínzásnak minősül.
Sajnos nem viccelek.
Írjunk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nagyköveteinek, hogy ne szavazzák meg a jelentést, mivel az élet védelmezése nem a kínzás egy formája.
Ha támogatja fenti céljainkkal indított petíciónkat, itt tudja aláírni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:
Itt található az említett dokumentum.
