Tíz hónappal ezelőtt párbeszédet kezdeményeztünk a Várért. Arra igyekeztünk felhívni a figyelmet, hogy a kormány a társadalom véleményét semmibe véve – mi több, annak megismerésére kísérletet sem téve – fog bele a budai Vár építészeti és funkcionális átalakításába. Ezért felajánlottuk az eszmecsere lehetőségét a kabinet által összehívott Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testülete tagjainak.
Az elmúlt tíz hónapban a párbeszédnek még a csírája sem mutatkozott. Ellenben világossá vált, hogy a Hauszmann-testület több tucat szakértő tagját a kormány puszta alibinek használja, a döntésekben a véleményüket nem kéri ki, szempontjaikat megfontolni sem hajlandó. Az elmúlt tíz hónapban ugyanakkor az is egyértelműen kiderült, hogy amitől tartottunk, az maradéktalanul valóra válik. Egyrészről immár deklarált kormányzati szándék a Vár hivatali célú hasznosítása, a minisztériumok tervezett elhelyezésének pedig áldozatul esnek a Magyar Tudományos Akadémia itteni műhelyei és más kulturális intézmények. Másrészről az sem titok többé, hogy mit kell a Palota „98 százalékos kulturális hasznosítása” alatt érteni, mi az a funkció, amelynek érdekében feláldozná a kormány a fél évszázaddal ezelőtt, a kor magas színvonalán kialakított múzeumi tereket és a nemzeti könyvtár itteni épületét. Ez a teljesen elpusztult hauszmanni architektúra rekonstrukciója, azaz a két világháború közötti palota helyreállítása, egy olyan térsoré, amely legfeljebb önmaga múzeuma lehet.
Mivel a párbeszédnek láthatóan nincs tere, kérdéseinket sem tudjuk feltenni senkinek. Nincs lehetőségünk megkérdezni, hogy mi garantálja a kiköltözésre ítélt kulturális intézmények megmaradását egy ilyen évtizedek alatt végigvihető terv végrehajtása közben. Azt sem, miért nem gondolkodik a kormány a mai palota lényegesen olcsóbb, viszont könnyen megvalósítható felújításában. Afelől sem tudakozódhatunk, készültek-e alapos hatástanulmányok a minisztériumi apparátusok felköltöztetésének környezeti terheiről és a polgárvárost érintő hatásáról.
Más eszköz híján, és látva, hogy a párbeszédre nincsen esély, immáron arra szeretnénk felhívni a Nemzeti Hauszmann Terv Társadalmi Testülete tagjainak figyelmét, hogy ha továbbra is a nevüket adják a Hauszmann-terv megvalósulásához, akkor ők is felelősek lesznek a kulturális intézmények tönkretételéért, az építészeti múlthamisításért és a közpénz gátlástalan pazarlásáért.
Beke László művészettörténész, Beleznay Éva építész, Buza Péter várostörténész, Bencsik Barnabás művészettörténész, Ferkai András építész, Gyáni Gábor történész, Marosi Ernő művészettörténész, N. Kósa Judit újságíró, Mélyi József művészettörténész, Perczel Anna építész, Szelényi Iván szociológus, Wessely Anna szociológus
