Tőlünk nyugatabbra bevett szokás, hogy a nyugdíjasok elköltöznek másik államba, vagy akár földrészre is, így spórolva a költségeken, illetve elkerülve a forró nyarakat és hideg teleket.
Az Egyesült Államokban Floridán kívül (ahol nincs jövedelemadó és még meleg is van) felkapott hely még Mexikó, Costa Rica és hasonló államok.
A holland nyugdíjasok a nyarat magyar falvakban töltik, közel valami gyógyfürdőhöz, a telet Dél-Portugáliában. Itt teljes ellátást kapnak kevesebbért, mint otthon a rezsire fizetnek.
Régóta érdekel a kérdés, egy magyar nyugdíjas hol tudna jól élni a nyugdíjas éveiben? (Természetesen nem a létminimum szélén egyensúlyozókra gondoltam.)
Tunézia, Egyiptom, Thaiföld, de akár Malajzia vagy Bulgária is szóba jöhet így első gondolatra. Egyiptomban négycsillagos hotelt is kihozhatsz havi 150-200 ezerből, teljes ellátással, takarítással, uszodával és konstans jó idővel, a repülőjegy meg ötvenezer forint és négy óra alatt itthon vagy.
De kedves olvasóim, ti, akik Argentínától Indonéziáig olvassátok a blogot, írjátok meg, élnétek-e nyugdíjasként ott, ahol most laktok, vagy laktatok.
Milyen a klíma, az egészségügy, mennyiből lehet kihozni az életet, milyen a közbiztonság, az ellátás? Te ajánlanád a helyet és miért igen/nem?
Bárhol is éltél, írj egy szép hosszú hozzászólást, vagy levelet nekem (kiszamolo kukac gmail pont com)
Előre is köszönjük a köz nevében.
Kiszámoló
