A PesthidegkútON elnevezésű beszélgetéssorozat, amelyben Őrsi Gergely polgármester beszélget a városrész egy-egy közismert lakójával.
A programsorozat azzal a céllal jött létre, hogy megismerjük e híres emberek személyes kötődését szűkebb hazájukhoz, és közben megtudjunk valamit róluk, jelenlegi munkájukról és érdeklődésükről is.
Márciusban Geszti Péter volt a polgármester vendége, akinek munkásságát nehéz lenne röviden leírni, hiszen ismerjük őt mint dalszövegírót, reklámszakembert, rappert, énekest, szinkronszínészt, műsorvezetőt, producert és motivációs előadót. Ő magát magyar állampolgárként, két kislány édesapjaként és „veszett liberális kutyaként” mutatta be. Abban egyetértettek a beszélgetőtársak, hogy Gesztit leginkább az állandó megújulás jellemzi. Számára, mint mondta, az lenne a nehéz, ha mindig ugyanazt kellene csinálni. „Rövidtávfutó-alkat vagyok, rövid időszakokban azokban a témákban, amelyek engem éppen nagyon érdekelnek, nagy teljesítményre vagyok képes. Munkalélektanban ezt hívják multipotens típusnak, aki sok mindenbe belekóstol, és abban jó, hogy összehozza a szakembereket” – vallotta.
Az összes műfajban, amiben eddig tevékenykedett, az volt a legnagyobb hajtóerő számára, hogy hatást gyakoroljon az emberekre. Az első kudarc után jött rá, hogy nem érthet mindenhez, hogy érdemes olyan emberekkel összefogni, akik másban jók, másban tehetségesek. Persze nem mindig adódik össze ez a sok jó energia, erre példa a „Gesztiméter” című tévés műsor, ami hatalmasat bukott.
Azt is elárulta, hogy a reklámszakmában eltöltött három évtized alatt megtanult más emberek fejével is gondolkodni, toleránsabb lett, megértette, hogy még ha különbözik is a másik véleménye az övétől, annak is megvan a maga igazsága, és ettől a felismeréstől harmonikusabb lett a viszonya a világgal. Elmondta, hogy Einstein után megalkotta a „kreativitáselméletet”, aminek lényege, hogy egy meg egy végtelen is tud lenni, azaz, ha olyan tehetséges emberek, akik mind másban jók, együttműködnek, méghozzá mellérendeltségben, akkor fantasztikus eredményeket érhetnek el. Ilyen szerencsés csillagzat alatt jött létre A dzsungel könyve, majd jó pár évvel később A Pál utcai fiúk című két, azóta legendássá vált előadás, amelyek a mai napig óriási sikerrel futnak. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak a két rendezőnek, Hegedűs D. Gézának és Marton Lászlónak, aki „nagyszerű művészi döntéseivel sikerre ítélte az előadást”. Mindkét produkcióban Dés László zeneszerzővel dolgozott együtt, akivel most is nagy munkában vannak: Petőfi Sándorról írnak musicalt, az ő rövid, de kalandos életét mesélik el dalban és rappben, és reményeik szerint, ezzel sikerül árnyalni a tankönyvekben felrajzolt Petőfi-képet. Geszti Péter hosszan és rendkívüli lelkesedéssel mesélt nemcsak az új darabról, de a lánglelkű költőről is, aki bőven meghaladta korát, és aki „megpörgette a történelem kerekét”.
Geszti, a dalszövegíró beavatta közönségét műhelytitkaiba, miszerint kész zenére szeret szöveget írni: „a szöveg szolgálólánya a melódiának, hiszen a zene mindent elmond az érzelmekről”.
Szó esett egyedülálló szabadságfelfogásáról is, ami nemzetfelfogásával keveredik: „Az a baj, hogy ezt elszúrtuk, mi, mindannyian, mert hagytuk, hogy a politika szembeállítson minket egymással. Az »Isten, haza, család« és a »Szabadság, egyenlőség, testvériség!« jelszavak számomra nem egymásnak ellentmondó, hanem egymás mellett létező, egymást kiegészítő igazságok. Nem szabad bezárni magunkat kulturális vagy ideológiai gettókba, mert ettől csak szegényebbek leszünk. Ahelyett, hogy kíváncsiak lennénk egymásra, két nagy táborra szakadtunk, és a szakadék egyre mélyül – ez elfogadhatatlan, ez egy nemzeti kulturális katasztrófa.”
A beszélgetés befejező részében megtudhattuk, hogy Geszti Péter Pasaréten nőtt fel, 25 éves koráig lakott ott édesanyjával, és akkor is csak Pesthidegkútig költözött egy „meseházba” nagy kerttel, amiben az a legszebb, hogy a lányai kergetőznek benne. Gyakorlatilag a teljes életműve a II. kerületben született, ahol „imád élni, mert megvan mindene és szabadnak érzi magát”, ahol „ha elmegy sétálni, megnyílik a tér, és nagy levegőt lehet venni”. Ha ő nevezné el a II. kerületet, lakóhelyünk neve Zöldbuda lenne.
Péter Zsuzsanna
